GUARDIEL

Gyönyörű mese az angyalokról gyermeknek és felnőtteknek

Amikor a Földön egy ember megtalálja az éghez vezető utat,
A Mennyben a fényből új angyal születik s bont szárnyakat.

Új angyal jött most is, fogadására összegyűlt a a Mennynek sok angyala,
Azért, hogy megtudják a jövevény vajon ki, s hol lesz otthona.

Szeráfok, Kerubok, Arkangyalok, Angyalok sorai izgatottan várták,
Hogy az újonnan született kis angyalt végre bemutassák.
Ekkor hatalmas szerető fény volt, mi előttük megjelent
S a kis angyal szárnya e szépség láttán megrebbent.

-Köszöntelek! - szólt és egy Arkangyalokból álló körhöz vezette,
- Kérlek, állj középre és alaposan nézz minden társad szemébe!
Mondd el hát, mit érzel, kihez húz a szíved,
Ő lesz ezután, míg tanulsz a mestered.
A kis angyal lassan többször körbeforgott,
De egyetlen mestert kiválasztani nem tudott.
- Sajnálom, nem megy, hisz a vágyam az volna, ha tehetném,
Hogy minden tudást megkaphassak, én azt szeretném.
- Kedvesem, ne sajnáld, ez csak ifjonti hevület
Hidd el, megleled, mi az, mit a sors neked rejteget.
Addig is, míg döntesz az Arkangyalok gondjaira bízlak,
Ők majd megmutatják, mit általuk tanulhatsz.

A Fényesség ekkor tünedezni kezdett
S angyalkánk aggódó pillantással utána nézett.
- Kérlek, várj, hisz még nem is adtál nevet!
- Csak akkor kaphatsz nevet, ha feladatod megleled!
A kis angyal szeméből könnycsepp buggyant, s gördült arcán
"Vajon mindenki ilyen nehézségekkel küzd az első napján?"
Sok szomorkodásra azonban nem volt ideje,
Hisz apró gyermekangyalok vették őt körbe.
Mosolyogva, nevetgélve perdültek táncra
Boldogságot hozva társuk kis arcára.

- Kik vagytok ti, kik még a könny helyébe is mosolyt fakasztotok?
- Az Öröm angyalai vagyunk! - csilingelték a kedves gyermekhangok.
- Ez az! Megvan a célom, a feladatom,
Öröm angyala szeretnék lenni, ezt akarom!
- Ne siesd el kedves! - szólt háta mögött egy hang,
Hisz keveset láttál, s még oly sok tapasztalat hátra van.
Angyalkánk megfordult s felfelé kellett, hogy nézzen,
Hatalmas arkangyal állt előtte karddal a kezében.

- Ki vagy te és miért viselsz kardot?
Eddig azt hittem, az angyalok nem folytatnak harcot.
- Mihály vagyok, s a védelem az egyik feladatom,
Kérlek, gyere velem, mindjárt megmutatom!
A Földre megyünk, nézd amott a felhők alatt,
Ott egy tevékeny angyalnak rengeteg dolga akad.

Amikor valaki fél, vagy hite megbicsaklik
Én adok erőt, hogy túllépje képzelt határait.
Védelmezem az embert, mikor veszélyben van,
S akkor is maradok, ha a veszély már elillant.
Kék-fehér fényemmel beburkolok minden felnőttet, gyermeket,
Akik óvó szárnyaim alatt belőlem erőt meríthetnek mindenhez.
Legyőzik ők akkor minden félelmüket,
Mert az én kardom a szeretet erejével erősíti, védelmezi őket.
- Ez az! Megvan a célom a feladatom!
Védelmező angyal akarok lenni. Ezt akarom!
- Türelem kis angyal , láss mindent egyszerre, ha azonnal döntesz, végül bánni fogod,
Hogy nem tanulsz többet s döntésed idejekorán meghozod.

Smaragdzöld fény jelent meg ekkor az égen,
S Rafael arkangyal jelent meg kíséretével.

- Gyógyító. segítő angyalok vagyunk,
A testet, lelket gyógyítjuk, ez a feladatunk.
Amikor valaki a Földön szomorú, vagy beteg
Enyhítjük fájdalmát és átvesszük a terhet.
De segíteni, kis angyalom, csak akkor van módunk,
Ha megkér rá az ember, egyedül nincs hatalmunk.
Nem tehetjük, nekünk bármily nehéz is ez,
Az Úr a szabad akarattal minden döntést az ember kezébe tesz.
Ők döntik el, készen állnak-e a gyógyulásra,
Avagy szükségük van még újabb és újabb tanulásra.
Mert minden betegségnek, tudd meg kis angyalom
A lélek fájdalma az oka, én ezt hangoztatom.

Az ember akaratos, és nem látja be sokszor,
Mindenkinek feladata van és ez nem könnyű olykor.
Tudatni kell velük, hogy a létük érték,
S feladatuk meglelni életük értelmét.
Gyógyítjuk hát őket nagy-nagy szeretettel,
Hogy utukra rálelve egységben legyenek valódi lényükkel.

Halványsárga fény jelent meg ekkor az égen,
S Rafael eltűnt angyalaival a térben.
Uriel arkangyal vagyok, most én viszlek tovább,
Elmondom hát neked a rendszerek hatalmát.

Rendszer irányít mindent Égen s Földön,
Hogy az élet szépen, zavartalanul működjön.
Amikor a Nap aranysárga fénye feltűnik az égen,
A Hold a világ másik végén ezüst színben ébred.
Amikor látja az ember, hogy a Hold teljesen kerek,
Az óceán s a tengerek dagállyal felelnek.
Elengedhet ilyenkor az ember fájdalmat, félelmet,
Bármit, ami megnehezíti a földön az életet.
Mikor viszont lassan a szemükben újholddá alakul a képlet,
A szeretet erejével kérhetnek bármely változáshoz segítséget.
Még van egy fontos feladatom a rendszerek ellenőrzésén kívül,
Az, hogy az útkereső ember engem hívhat segítségül.
Megmutatom akkor én a következő lépést,
De az út egészét bevilágítani nem fogom - ezt ne is kérjék.

Kell, hogy az embernek legyen hite s ereje,
Hogy az útján a beláthatatlan részt is megtegye.

A fények ekkor sárgából rézszínűvé változtak
S Gábriel arkangyal jelent meg, akár egy álomban.

- Hírnök angyal vagyok s az a feladatom,
Hogy az Isteni kinyilatkoztatásokat az embernek átadhatom.

Tőlem tudta meg Mária, hogy hamarosan Isten fiát várja,
És én vagyok, ki az összes anya s gyermek felé védőszárnyait kitárja.
Legyen a feladat fogantatás, születés, vagy örökbefogadás, nem probléma előttem,
Bízhatnak bennem, mert Isten akaratát hittel és szeretettel közvetítem.

Tojáshéj színű csillogás volt ekkor, mire angyalkánk felfigyelt,
Azrael hatotta át a teret jelenlétével.

A halál angyala vagyok, de nem kell tőlem félni,
Feladatom a haldoklót a Mennybe elkísérni.

Nem ijesztő ez, inkább felemelő,
Amikor az eltávozott lélek szeretteivel s a Teremtővel újra egyesül.
Tőlem kérhet még a gyászoló enyhülést fájdalmára,
Átölelem ilyenkor s én adok gyógyírt bánatára.

A kis angyal csak kapkodta a fejét, s tátott szájjal nézett,
- Ennyi mindenki van, akiktől az ember segítséget kérhet?
Megjelent hát újra a Szeretet Fénye
S angyalkánk lehajtott fejjel fordult feléje.

- Mi lesz így velem, hisz egyre csak azt érzem,
Minden tudást szeretnék, ez a vágyam továbbra sem csökken.
Szeretnék az embereken segíteni, bármire is kérnek,
Ehhez pedig szükségem van minden arkangyal vezetésére.
- Látom, kis angyalom, jól belegabalyodtál,
Pedig még nem is ismersz mindenkit, s máris mindenkitől tanulnál.

A kis angyal megszeppent, hátha nem is lesz rá szükség,
De a Teremtő szerető mosolya láttán a remény hatotta át lelkét.
- A döntésem az, ha te is akarod,
Őrangyallá teszlek, de figyelmeztetlek, sok lesz a dolgod.
- Őrangyal? Hát ő meg mivel foglalkozik?
- Vezet, véd vigasztal, utat mutat, gyógyít..
Mindazt véghez viszi, mire te is vágyol,
Egy ember mellett áll folyamatosan a fogantatástól.
Az arkangyalok majd szépen felkészítenek,
Mert nemsoká menned kell, hisz születésre készül egy gyermek.
A kis angyal boldogan hajtotta meg fejét,
Egész lényével érezte a Teremtő szeretetét.
- Köszönöm! - kiáltott boldog-meghatottan,
Hát mégis van olyan munka, amire vágyódtam!
- Persze kis angyalom, mindenkinek megvan, mire hivatott,
Attól lesz teljes, amit a szíve választott.
Menj hát, ideje tanulnod, s a védencedet megkeresned,
Ismerkedj meg vele, hiszen ezentúl mindvégig te leszel mellette.
Mégis merre menjek, hol találom őt meg?
- A szívedet kövesd s lásd, pont olyan ő, mint te.
- Már érzem is, hogy merre kell menni,
Köszönöm, hogy vágyam engeded beteljesülni!
- Várj még, hisz a neved még hátra van:
Legyél te Guardiel, a legifjabb őrangyal!

Írta: Haskó Szilvia  www angyalforrás.hu