Kövek és a homok
Egy filozófiai professzor az előadást úgy kezdte,hogy fogott 1 üveget és feltöltötte kb.5cm átmerőjű kövekkel.Megkérdezte a hallgatóságot,hogy tele van -e az üveg.Igen volt a válasz.Ezután elővett 1 dobozt,tele volt apró kaviccsal,és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe.Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket megint megállapították,hogy az üveg tele van.A professzor ezután elővett 1 dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe.Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.Újra megkérdezte,hogy tele van -e az üveg.Ismét igen volt a válasz.Ekkor elővett 1 pohár vizet és azt is beleöntötte az üvegbe.A kavicsok és a homokszemcsék között bőven akadt hely a folyadék számára.És most-mondta a professzor,vegyék észre,hogy ez az önök élete.
A kövek a fontos dolgok-a családod,a párod,a gyerekeid,az egészséged,ha minden mást elveszítenél,az életed akkor is teljes maradna.
A kavicsok azok a dolgok,amik még számítanak,mint a munkád,a házad,az autód.A homok az összes többi apróság.
Ha a homokot töltöd be először,nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek.
Ugyan ez történik az életeddel.Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod,nem marad hely azoknak a dolgoknak,amik igazán fontosak számodra.
Fordíts figyelmet azokra a dolgokra,amik igazán fontosak számodra.Fordíts figyelmet azokra a dolgokra,amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében.Játssz a gyerekeiddel,szakíts időt orvosi ellenőrzésre,vidd el a párodat táncolni.Mindig lesz időd dolgozni,takarítani,rendet rakni.
Először a kövekre figyelj,azokra amik igazán számítanak.
A többi csak homok....




Isten eredete: Egyszer megkérdeztem Istent: -Honnan származol, Istenem? -Önmagamtól. az Örökkévalóságtól.« És Jézus honnan származik? -lstentől, Önmagától és az Örökkévalóságtól.« És a Szentlélek Isten lehelete honnan származik? -lstentől, Jézus Krisztustól, Önmagától és az Örökkévalóságtól.« Mi az Örökkévalóság? -Nincs kezdete sem vége. Én magam vagyok. És hol a Te országod? -Benned.« És hol az én országom? -Bennem. És a kettő egy !« A misztikus életre való dolgok: Egy alkalommal így szólt hozzám Jézus: "Minden ember Isten leheletéből él. Isten lehelete a lélek, amely fönntartja életünket. Ha a lelket megérinti Isten. Ő Önmagával találkozik. Önmagával egyesül a szeretetben. A test csak eszköz. Amikor Isten találkozik Önmagával a lélekben, a lélek úgy érzi, a test megszűnt létezni."Isten nem emberrel találkozik! Nem! Isten és 'én' nem találkoznak! Isten Önmagával találkozik és Önmagával egyesül. Igy tudtam meg, hogy az élet: Isten lehelete. Maga Isten, aki bennem él. Isten lehelete éltet engem. A szentáldozás titkaEgyszer megkérdeztem Jézust: "A szentáldozáskor Isten van mibennünk, vagy mi vagyunk Őbenne?« Mire Jézus így válaszolt: »A kettő egy és ugyanaz. Az Én Testem és Vérem a ti testetekbe és véretekbe költözik. Én bennetek lakozom, ti meg Énbennem.« Az Egyház Anyja Jézus mondta: A keresztség által mindenki részesül az istenélmény kegyelmében. De aki nem fogadja el a keresztség kegyelmi hatását, abban nem is terem semmi gyümölcsöt. A sátán nem látja, mi történik Isten és a lélek között. Ö csak figyeli az embert, és, arcvonásaiból olvas. A sátán leolvassa a gonoszságot az ember arcáról, és bizonyos abban, hogy övé lesz a győzelem. Ebben a küzdelemben Isten ígéretére kell figyelni: "ö megrontja fejedet, te meg sarka után leselkedel" A Boldogságos Szűz azért lett az Egyház Anyja, hogy mindenkor gondoskodjék gyermekeiről. S nem is kér mást, mint azt, amit egy anya a gyermekétől: bizalmat, hitet. Ennek az ima és az engesztelés köntösében kell megjelennie. Üdvösség Jézus mondta: »Ne aggódj amiatt, hogy ez, vagy az a lélek üdvözült-e. Ha valakiért mégis fohászkodni akarsz, mondd: »Jézusom, nem aggódom érte. Bízom irgalmas jóságodban. Legyen meg a Te akaratod, hiszen Te tudod, mily kedves volt nekem ez a lélek.« Egy lélekkel kapcsolatban se akarj egyebet. Te se akarj szentté válni. Csak szeress és merülj el Bennem. Mindig csak Rólam gondolkodj, Hozzám beszélj. Életed minden mozzanatában Velem találkozz. Én teszlek szentté. És minden várakozásodat felülmúlja majd az, amit így nyersz el Tőlem.« Az egyesülés kulcsa Jézus mondta: "A Velem való állandó egyesülés lényege, annak az átélése, hogy Én a léleké vagyok, a lélek pedig az Enyém. Hol van Jézus? Egyszer, halálosan kimerülve, úgy éreztem, Jézus nincs velem. Ijedten kiáltozni kezdtem: "Jézusom. Jézusom, hol vagy?« Akkor Jézus így válaszolt: "Én mindig ott vagyok, ahol te; csak te nem vagy mindig ott, ahol Én. Gondolkozz el ezen." Elgondolkoztam, s azt mondtam: "Jézusom, áldott legyen igaz szavad!" Szomjazó lelkekAzoktól a lelkektől, akikkel a tisztulás helyén lálkoztam, megtudtam, mennyire szomjazzák Jézus Vérét. Jézusomat is megkérdeztem efelől. Ő így lelt. »Amíg a földön csak egy szentmiseáldozatot bemutatnak, addig szent Vérem dúson árad a tisztuló lelkekre s a szenvedő emberekre. Földi misztikus életemnek titka ez. E titkot csak a Legszentebb Háromság ismeri. Titok marad ez mindaddig, amíg az utolsó ember is el nem hagyja a földet." Tovább érdeklődtem: »Jézusom, mi történik, ha a földön csak egyetlen szentmiseáldozatot mutatnak be? »Szentséges Vérem akkor is ugyanoly dúsan folyna a földi emberekre, és a tisztulás helyén időző szenvedőkre." A bűnösökhöz vezető út Éjjel Jézussal társalogtam, s látva, mennyire szereti a bűnösöket, ezt kérdeztem Tőle: »Van-e va mi, vagy valaki égen és földön, aki Téged a bűn lélektől eltéríthetne?" Jézus így válaszolt: »Csupán a bűnös maga teheti meg. Azonkívül nincsen hatalom, amely irgalmas szeretetem előtt a bűnösökhőz vezető utat lezárhatná." Az Irgalmas Szeretet csókjai Jézus mondta: »Ezek a szavaim mindenkihez szólnak, akik törekednek a jóra. Kedves gyermekeim! Az ember élete, ha Istenben folyik, mindenkor nagy érték. De mivel az emberi természet hajlik a rosszra, bízzatok irgalmas szeretetem jóságába hogy gyarlóságaitok Nálam állandó megbocsátást nyerjenek. Bármily gyarlóságot is kövessenek el ( itt Jézus hangsúlyozta, hogy nem bűnökről, hanem gyarlóságokról beszél ), ha nyomban megbánjátok és Hozzám futtok segítségért, csókot adok érte. Ha tízszer estek el naponta, tíz csókot kaptok érte.<< >>Ha azt mondjátok: holnap jobb leszek, magatokban bíztok, csókot nem kaptok.<<





Milyen színű?
"- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát,
és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. -
Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt,
hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy
ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a
csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."



Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, mikor ráébred, Ő már halott...

Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak.

Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt.

Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.

Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.

Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.

Mikor még közelebb értek, megszólalt: "Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?"

"Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.

"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek." - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.

"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a kutyusára mutatva.

"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be."

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.

Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett.

Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be.

Kerítés sem volt.

Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.

"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Persze, ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.

"A barátom is bejöhet?" kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.

"Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat.

Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.

Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.

"Mi ez a hely?" kérdezte az utazó.

"Ez a Mennyország" válaszolt a férfi.

"Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta"

"Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."

"Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"

"Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátrahagynák a legjobb barátjukat."

Tehát... néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces e-maileket a barátainktól, sokszor egy sor írása nélkül.

Talán így már érthető lesz.

Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni, szerinted mit csinálsz? Továbbítasz egy viccet.

Mikor nincs miről beszámolnod, de kapcsolatban akarsz maradni, továbbítasz egy viccet.

Mikor mondani akarsz valamit, de nem tudod mit, továbbítasz egy viccet.

Abban is segít, hogy tudasd valakivel, emlékszel rá, fontos neked, törődsz vele.

Mit csinálsz?

Továbbítasz egy viccet! :)

Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen, ne arra gondolj, hogy megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt
rád aznap, és hogy a barátod a számítógép másik oldalán küldeni akart Neked egy mosolyt!!!

Amúgy meg: bármikor szívesen látlak a vizes tálkámnál ;)




Szeretet
Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött,nem ismerve fel, hogy a franciakulccsal üti.A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a többszörös törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: Apa, mikor fognak visszanőni az ujjaim?Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte. A gyermek azt írta:  "SZERETLEK APA!"
 
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre!
A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve.Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!Légy ura érzelmeidnek:- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!A harag és a szeretet nem ismernek határt.
 
Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!


Az angyalok aranykönyve
Az utca szélén állott egy öreg koldusasszony. Rongyos, vékony volt a ruhája, majd megvette szegényt az Isten hidege. Mert tél volt, hideg tél, fújt a szél kegyetlenül.
- Adjatok, adjatok, amit Isten adott, - könyörgött az öreg koldusasszony a járókelőknek, de a szörnyű hidegben bizony csak kevesen állottak meg s dobtak egy-két krajcárt neki.
A többiek közt egy prémes bundás úr is megállott egy pillanatra, hogy alamizsnát adjon, de le kellett volna húzni a jó meleg kesztyűt, hogy előszedje a pénzestarcácskaját, meggondolta hát a dolgot s mondta:
- Bizony, bizony, szomorú dolog ez, szegény asszony, hogy koldulnod kell ebben a szörnyű hidegben!
Mondta, mondta, de a kesztyűt nem húzta le, alamizsnát nem adott a szegény öreg asszonynak. Sietett haza a jó meleg szobába. De az öreg asszonynak a jó szó is jól esett s hálásan nézett a prémes bundás úr után.
Abban a pillanatban fényes úri hintó állott meg a koldusasszony mellett. Nagy úr ült a hintóban, megesett a szíve a fagyoskodó asszonyon, kihúzta zsebéből a pénzes tárcáját, találomra kivett belőle egy pénzdarabot, aztán kinyitotta a hintó üveges ajtaját s odadobta a pénzdarabot az asszonynak.
- Huh, de hideg van! - rázkódott össze a nagy úr s hirtelen becsapta a hintó ajtaját, de közben észrevette, hogy egy darab aranyat vetett ki a havas útra. Ahogy az aranyat megpillantotta, megbánta, hogy meg sem nézte mit esz ki a tárcájából s mondta magában:
- Ej, ej, kevesebbet is adhattam volna neki. No, de már mindegy. Majd visszafizeti a jó Isten.
Aztán tovább ment a hintó, a nagy úr hazaért a fényes palotába, de a jó meleg szobában is mindazon a darab aranyon járt az esze.
- Tulajdonképpen nem is volt oly túlságosan hideg, - mondta magában. - Kár volt úgy elsietnem a dolgot. No de, - vigasztalta magát, - néhanapján bőkezű is lehet az ember. Majd visszafizeti az Isten.
Közben hazasétált a prémes bundás úr is, várta a pompás ebéd a barátságos meleg szobában, de hiába ült az asztal mellé, nem volt étvágya. Folyton az öreg koldusasszony járt az eszében.
- Lám, lám, de szívtelen voltam! Bizony, nem fagyott volna meg a kezem, ha lehúzom a kesztyűt róla s adok egy-két hatost annak a szegény asszonynak.
Felugrott az asztal mellől, hirtelen fölvette a bundáját s kisietett az utcára hogy megkeresse a koldusasszonyt. Ott volt az asszony ugyanazon a helyen s bár sovány keze majd megfagyott, turkált a hóban s közben fel-felsírt:
- Oh Istenem, Istenem, de szerencsétlen vagyok!
- Mit keresel a hóban, szegény asszony? - kérdezte a prémes bundás úr.
- Ó, ne is kérdje, uram. Egy jószívű úr hintójából egy aranyat dobott nekem, de úgy eltűnt a hóban, hogy nem találom.
- Sose keresd, jó asszony, - mondotta a prémes bundás úr - jere velem.
Kézen fogta az álmélkodó asszonyt, elvezette a házába, leültette az asztala mellé s megebédeltette. Ebéd után adott neki jó meleg ruhát s az elveszett arany helyett aranyat.
- - - - - -
Az angyalok, mint rendesen, ennek a napnak is beírták a történetét az ő vastag aranykönyvükbe, de nem írták be a tévedésből dobott aranyat, ellenben első helyen írták be, hogy az a prémes bundás úr megbánta szíve keménységét s a hideggel, a széllel nem törődve, a meleg szobából másodszor is kiment az utcára, hogy adjon a szegénynek abból, amit a jó Isten adott őneki.





"Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned
kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből
születnek benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak neked, és
add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett önmagaddal, úgy
ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a
lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez
mindannyiunk számára létezik.. "



Zseniális

Egy egyetemista az egyetem ebédlőjében le szeretett volna ülni egy üres
helyre egy pedagógusa mellé, de az így válaszol:

- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.

- Jó, akkor továbbrepülök! - így a diák. A tanár ezen vérig sértődött és
elhatározta, hogy a vizsgán elbuktatja,
így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban a dolgozatában
parádés válaszokat adott,
ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő
kérdést ad:

- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig
ész van. Melyiket választod?

- Az aranyat.

- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot.

- Mindenki azt, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák.

A tanár majd megőrül, és azt írja a dolgozatra: "szamár". A diák anélkül,
hogy belenézzen, fogja a dolgozatát
és kimegy a teremből. Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a
dolgozatát és így szól:

- Elnézést tanár úr, aláírta, de nem írt rá jegyet!



Kesztyű

Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni kedvese születésnapjára,s mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas fontolgatás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb: romantikus, de nem túl személyes.

Kedvese húga elkísérte őt az áruházba és segített kiválasztani a kesztyűt. A húg bugyit vett magának.

Csomagolás közben az eladó összekeverte a ruhadarabokat, így a húgé lett a kesztyű, a kedvesé pedig a bugyi.

A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot, és elküldte kedvesének a következő kísérőlevéllel együtt:

"Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni, amikor esténként találkozunk.

Ha a húgod nem lett volna velem, a hosszú gombosat választottam volna,de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni.

Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladó hölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt,

és alig volt még koszos. Felpróbáltattam vele a tiédet és igazán jól nézett ki benne...

Bárcsak ott lehetnék Veled, hogy én adjam Rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogják,

mielőtt még találkozhatnánk. Amikor leveszed, ne felejts el egy kicsit belefújni, mert a viseléstől

természetszerűleg kicsit nedves lesz. Gondolj csak arra, hányszor fogom megcsókolni az elkövetkező években.

Remélem pénteken is rajtad lesz! Szeretettel

Ui.: A legutolsó divat szerint vissza kell hajtani, hogy kilátsszon egy kicsit a szőr."

 

 

Mese

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyen is túl, ott ahol a madár se jár, ott ahol a kúrtafarkú malac túr, ott lakott egy kis nyuszika. Egy reggel felébredt, és elgondolkozott:
- Hű, de k.......va messze lakom!

Kesztyű

Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni kedvese születésnapjára,s mivel még csak rövid ideje jártak együtt, hosszas fontolgatás után úgy döntött, hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb: romantikus, de nem túl személyes.

Kedvese húga elkísérte őt az áruházba és segített kiválasztani a kesztyűt. A húg bugyit vett magának.

Csomagolás közben az eladó összekeverte a ruhadarabokat, így a húgé lett a kesztyű, a kedvesé pedig a bugyi.

A fiatalember ellenőrzés nélkül lezárta a csomagot, és elküldte kedvesének a következő kísérőlevéllel együtt:

"Azért választottam ezt, mert úgy vettem észre, hogy nem szoktál ilyet viselni, amikor esténként találkozunk.

Ha a húgod nem lett volna velem, a hosszú gombosat választottam volna,de ő is rövidet visel, amit könnyebb levenni.

Ez az árnyalat nagyon kényes, de az eladó hölgy megmutatta a sajátját, amit az elmúlt három hétben viselt,

és alig volt még koszos. Felpróbáltattam vele a tiédet és igazán jól nézett ki benne...

Bárcsak ott lehetnék Veled, hogy én adjam Rád elsőnek, mert nem kétséges, hogy más kezek is érinteni fogják,

mielőtt még találkozhatnánk. Amikor leveszed, ne felejts el egy kicsit belefújni, mert a viseléstől

természetszerűleg kicsit nedves lesz. Gondolj csak arra, hányszor fogom megcsókolni az elkövetkező években.

Remélem pénteken is rajtad lesz! Szeretettel

Ui.: A legutolsó divat szerint vissza kell hajtani, hogy kilátsszon egy kicsit a szőr."

 

 

Mese

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyen is túl, ott ahol a madár se jár, ott ahol a kúrtafarkú malac túr, ott lakott egy kis nyuszika. Egy reggel felébredt, és elgondolkozott:
- Hű, de k.......va messze lakom!



Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat: "Ki szeretné ezt a bankjegyet?" minden gyerek felemeli a kezét. Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak: "Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek. A professzor eldobja a gyűrött bankjegyet, majd ráugrik és eltapossa, ezután újból megkérdi: "Még mindig akarjátok a pénzt?" a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.
A professzor ekkor így szól: "
Kedves barátaim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől: Habár ezt a 10.000 Forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, de továbbra is szeretnétek ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 Forintot ér! Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik SOHA azoknak az embereknek, akik valóban szeretnek titeket, még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi ÉRTÉKETEK TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉR."

NE KÉTELKEDJ magadban, mindig ugyanannyit értek, sőt többet, de SOHA KEVESEBBET!






A fiú fülig szerelmes volt a lányba. Egy napon bevallotta neki az érzéseit.
A lány azt válaszolta:

„Figyelj! A te fizetésed annyi, mint amennyit én egy nap zsebpénzként hordok magamnál. Hogyan tudnék így veled lenni? Hogy képzelted te ezt? Soha sem foglak szeretni, úgyhogy felejts el engem. Keress valakit aki a te szintednek megfelel!”

Eltelt 10 év, és a fiú nagyon nehezen tudta csak kiverni a fejéből a lányt.

Egy napon összetalálkoztak egy bevásárlóközpontban.

„Szia! Hogy vagy? „–kérdezte a lány.

„Megházasodtam. Tudod te mennyi a férjem fizetése? $35.000 havonta. El tudod képzelni?” –folytatta.

A fiú szeme könnyes lett amikor ezeket a szavakat hallotta. Pár másodperc csend után megérkezett a lány férje. Még mielőtt bemutathatta volna őt, hogy dicsekedését példázza, a férj megszólalt:

„Uram, maga itt? Hagy mutassam be a feleségem.” –mutatott a nőre. Drágám, ez az Úr itt a főnököm. Az ő megbízására készítem a projekteket."
A lány csak állt némán. Nem jött szó az ajkára.

Tanulság: az élet nem egy rövid kártyajáték. Sose legyél magadra annyira büszke, hogy mellette lenézed az embertársaidat! Az idő múlik, az emberek változnak! Tiszteld a másik szerelmét! Ne azzal törődj, mennyi pénzed van mert akkor nem feltétlenül lehetsz boldog!
Fénykép: A fiú fülig szerelmes volt a lányba. Egy napon bevallotta neki az érzéseit. A lány azt válaszolta: „Figyelj! A te fizetésed annyi, mint amennyit én egy nap zsebpénzként hordok magamnál. Hogyan tudnék így veled lenni? Hogy képzelted te ezt? Soha sem foglak szeretni, úgyhogy felejts el engem. Keress valakit aki a te szintednek megfelel!” Eltelt 10 év, és a fiú nagyon nehezen tudta csak kiverni a fejéből a lányt. Egy napon összetalálkoztak egy bevásárlóközpontban. „Szia! Hogy vagy? „–kérdezte a lány. „Megházasodtam. Tudod te mennyi a férjem fizetése? $35.000 havonta. El tudod képzelni?” –folytatta. A fiú szeme könnyes lett amikor ezeket a szavakat hallotta. Pár másodperc csend után megérkezett a lány férje. Még mielőtt bemutathatta volna őt, hogy dicsekedését példázza, a férj megszólalt: „Uram, maga itt? Hagy mutassam be a feleségem.” –mutatott a nőre. Drágám, ez az Úr itt a főnököm. Az ő megbízására készítem a projekteket." A lány csak állt némán. Nem jött szó az ajkára. Tanulság: az élet nem egy rövid kártyajáték. Sose legyél magadra annyira büszke, hogy mellette lenézed az embertársaidat! Az idő múlik, az emberek változnak! Tiszteld a másik szerelmét! Ne azzal törődj, mennyi pénzed van mert akkor nem feltétlenül lehetsz boldog!



KÉT TESTVÉR

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: "Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?" Erre mindketten nagyon elszégyelték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát.

Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"
Fénykép: KÉT TESTVÉR Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással. Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére. Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét. Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: "Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?" Erre mindketten nagyon elszégyelték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát. Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"


Hioszi Tatiosz : A Szeretet Palotájának kapuja kétfelé nyílik. Ahol beléptél, ugyanott ki kell lépned egyszer, hogy visszatérj oda, ahonnan indultál. Mindazt, amit teremtettél, magad mögött hagyod, de később bármikor visszanézhetsz rá. Amikor visszatekintesz, látni fogod: a Szeretet Palotája fényesebben ragyog a te teremtő fényed által.