Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...
Reményik Sándor


KALINA VALÉRIA:

A MINDENNAPI SZERETET KENYÉR

Minden nap egy jó szó, vagy kedves üzenet,
Közelemben, - vagy távolabb valakinek,
Minden nap egy fohász, imádságos gondolat
Atyám segíts megoldani a gondokat!

Istenem segíts! Minden nap add meg nekünk
A Te jóságodból, szeretet kenyerünk,
Becsületes munkát, csendes ünnepeket,
Küldd el nekünk a Te fényes Szentlelkedet!

Add nekünk Atyánk az értelem világát!
Egymásnak adjuk az érzelem virágát.
Teljesedjék bennünk áldásod, örömed,
Minden napon tőlünk hála és köszönet!



ILYEN A BARÁT...

Van ember a világon, ki ha kell,
Egy pillanat alatt melletted terem.
Van ember a világon, ki veled együtt érez,
Fájdalmat, akár keserűséget.

Van ember a világon, ki nem rója fel a rosszat,
De figyelmeztet, és néha bosszant.
Van ember a világon, ki soha el nem enged,
Ki téged soha nem hagy cserben,

Van ember a világon, ki reménykedik érted,
Ki titkon imádkozik esténként érted.
Van ember a világon, ki nem hagy ott a bajban,
Ki nem cselekszik ellened, csak érted.

Van ember, ki mindig melletted áll,
Ilyen egy igaz Barát!!




MORETTI GEMMA:

VIGYÁZNAK RÁD

A napra bíztalak:
forró szívében megmártva magad
legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthető.

A holdat is megkérlelem,
ha sötétbe süllyed a világ,
legyen álomba mesélő dajka,
égre festett, hajnalig fénylő virág.

Rábízlak a csillagokra is:
vigyázzák álomképed
ha alszol, szőjenek szivárványt
szíved fölé,
s a reggel kék függönye mögé bújva
lessék, köszöntsék ébredésed.





A LÉLEK

A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.
A lélek él:betűben, színben, fában,
Hullámos hangban és merev márványban,
Száz változáson át---
Amíg meg nem tagadja önmagát.

A lélek él, és munkál csendesen,
Kis szigeten, vagy roppant tengeren,
De amit alkot: nem szól a világnak,
Csak egy kis körnek, csak egy kis nyájnak.
A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.




Angyalok szállnak


Hózuhatagban angyalok szállnak
Hold ezüst hídján hozzád találnak
Tompán suhogó csillogó szárnyak
Rabul ejtő szavak titkolt vágyak

Gyermeki álmok tágra nyílt szemmel
Valóra válnak karácsony éjjel
Ünneplő ruha lágy puha fények
Könnyező szemek áhított ének

Ölelő karok kitárult szívek
Régen feledett ünnepi díszek
Felszakadt sóhaj szívünkből éled
Angyalok szállnak őriznek téged

/ Samu /



Bukott Angyal


Tudom, hol végzem, érzem, hogy miért, azt sosem kérdem
csak kérem az Urat, hogy emlékezzen énrám,
mert sosem voltam egy gyémánt
a szemében, de az életem a kezében volt mindig,
bár én zártam a sort mindig,
mint egy elveszett fekete bárány.
És a szüleimtől én jó nevelést kaptam,
bár tudom, hogy vissza nem sok jót adtam,
mert valahol leragadtam,
egy bukott angyal lettem én,
hiszen a lelkemben van pár lábnyom
egyszer majd látod a nevem a márványon...
Isteneem! remélem meghat majd
és magadhoz veszed a te fiad!
mert én hiszek benned jóban és rosszban,
bár a sorban mindig az utolsó voltam,
a sorsom látom, a vesztem érzem,
és nézem, látom azt hogyan végzem,
mert már régen az lettem, aki most vagyok
megváltoznék, mégis ugyanaz maradok,
mondd: hová lesznek a bukott angyalok?
az olyanok mint én...
megbocsátást nyernek a sok szenvedés végén,
vagy tűzben égnek el majd lenn a pokol mélyén
Ezt nemtudhatom, de a választ várom,
remélem egyszer majd megtalálom,
mert nincsen másom, de a kegyelmet kérem
a bukott angyal vétlen.
Mondtam egy pár imát, de kaptál oly' sok hibát
éntőlem, hát vedd a rosszat belőlem,
mert egy bukott angyal lettem
már mindegy, hogy mit tettem,
de a megbocsátást kérem-
mikor a végzet eljön értem-
én a megbocsátást kérem

/ Hircsu Péter /






-----Angyalkának------


Mikor angyalokról álmodom, mindig boldog vagyok.
Mert drága barátom, akkor csakis rád gondolhatok!
Rád, te szép szemű, szép mosolyú, kedves leányka,
Kecskemét legszebb kertjének édes virágszála!

Álmomban, képzeletben csillagporos éjszakákon,
A hold sugarán felutazok, a Pegazus szárnyon.
Oda, ahol csak a tündérek és a manók laknak,
Megtudakolni hol létét, egy kedves Angyalnak!

Kérdezem a tündéreket, láttak-e egy angyalt ma,
Kinek napfény az arca és holdsugár a mosolya?
Menjél Pegazus kérdezd az égi sarkcsillagod,
Az megmondja hol bujkál a te kedves angyalod!

Így drága Angyalka, ha esténként felnézel az égre,
Láthatsz engem a sarkcsillaggal éppen beszélve!
És Te is ott leszel, mert Te vagy Bereniké haja,
Az északi égbolt legszebb, legfényesebb csillaga!

/ Francoise /


Angyalszárnyak


A mennyezet itt négy boltívre válik,
Úgy hajlik mélyen, virrasztóan reám.
Észak, kelet, dél és nyugat felől
Négy kő-angyalszárny őrzi a szobám.
Ó mély boltívek: kiterjesztett szárnyak,
Boruljatok a néma arc fölé,
Amit itt vívok minden ördögökkel, -
Hogy végképp ne legyek az ördögé.

Négy ördög szakít engem négyfele,
Négy égtáj felé forgószél ragad,
Hogy kiszegezze a pokol kapukra
Meggyötört, felnégyelt tagjaimat.

Ó angyalszárnyak el ne hagyjatok,
Ó virrasszatok hű testvérekül -
Ha egyszer rémülve rebbentek el:
E szoba velem együtt összedűl.

/ Remenyik Sandor /



----Angyalt láttam----

Sötét volt már, fény alig látszott fenn az égen,
az ablak elé álltam, s kinéztem.
Szemem az égbolt felé nézett,
szívem pedig boldogságot érzett.

S mit láttam akkor, úgy hiszem más nem látta,
egy angyal leszállt a Földre illetve a párkányra.
Közeledett felém, csak néztem, jobb tenyerem
ott volt a bal kézben.

Egy üzenetet hagyott itt a Földön,
mégpedig hogy egyszer mindenkihez eljön.
Valamint arra kért minket, a másikat meg ne vessük,
amíg lehet, egymást szeressük.
/ Sebestyén Péter:/



 


Legyen szép és boldog minden napod
Sötét felhő, ne ússzon a kék égen.
Ne vesse rád gonosz árnyékát.
Lágy szellő vigyázzon mindig rád.
Napod mindig ragyogjon az égen.
Minden virág neked nyíljon a réten.
Ők is mondják, füledbe súgják.
Elűzzük tőled a világ minden gondját.
Sötét felhő messze kerüljön el téged
Süssön rád a nap, vigyázza lépted.
Megannyi madár csak neked daloljon.
Drága barátnőm szívemből KÍVÁNOM !!!!!!!!!!!!!

Kedves Barátom!
Nagyon kellemes estét és jó pihenést kívánok!
Álmos kicsi madársereg
gyűl fészkére, lel tanyát,
rejti őket lombrengeteg -
Jó éjszakát!
Forrás sóhajt, meg-megcsobban,
a mély erdő hallgatag,
kert-virág piheg nyugodtan -
Szép álmokat!
Hattyú vonul át a vízen,
s a nádasban elpihen;
álmodjál csak - angyal védjen! -
Szép csendesen!
Tündérhad száll az éjen át,
ragyog ezüstös holdvilág;
mély álmot hint, harmóniát -
Jó éjszakát kíván egy jó Barát!





Reményik Sándor: Mosoly

Mosolyod...
Mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében,
Gazdagítja azt, aki kapja.
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelent.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs
Nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja



Múlnak az évek..
Múlnak az évek, jönnek a gondok,
Talán ráncosabb már a homlok.
De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,
Az ember azonban nem lehet mindig mohó.
Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,
Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.
És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,
A lélekben dúló vihar is egyszer elül.
De sebezhetőek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,
Sokszor a velük történteket is csak kívülről nézők.
Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,
S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.
És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,
Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.
Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,
Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.
Múlnak az évek, tűnnek a gondok,
Simábbnak tűnik már a homlok.
Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,
Megbocsáthatsz minden hibát magadnak