Szerző: Reviczky Gyula

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső,
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő,
Gondoljon feltámadására,
Mely örök leszen ...
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen.




Az örökélet ünnepe: húsvét

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: ,,Mit keresitek a holtak között az élőt?" Lk. 24,1-5.


,,Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét."
Juhász Gyula


Isten örökkévaló szeretetét tette nyilvánvalóvá a Názáreti Jézus életében és tanításában. A keresztfán imádkozni tudó Názareti Mester a feltétel nélküli Istenbe vetett hit örök példája. A szeretet erejének felismerésére, hordozására és továbbadására képesnek tartotta az embert. A szeretetben való élet juttatja el az embert egy ,,magasabb" szintre ebben a szüntelen változó, alakuló világban és teszi képessé Isten gyermekét, hogy az egymásnak feszülő ellentétek között megteremtse a harmóniát. Ez által a szeretet által lesz emberibb és Istennek tetszőbb a világ. Ezt a szeretetet nem lehet keresztre feszíteni, koporsóba zárni. Ez a szeretet győzőtt a nagypénteki gyász felett és attól kezdve, az első húsvéti reggeltől e szeretet a mindenekfeletti győzelmet jelenti. Ez a győzelem az Élet. Ezt kell igazolja a te mindennapi életed és munkád. Ez a húsvéti hit tartalma. Nem a halál, a megsemmisülés, hanem a szeretetteljes lélek győzelme. A látható és láthatatlan világ ellentétét a benned élő szeretettel tudod feloldani. E benned élő, munkálkodó szeretet által tapasztalod meg, kapcsolódsz be az örökkévalóságba, Isten élő világába. Ez a szeretet láttatja meg minden bezártság és mulandóság között az emberrel, hogy az örökkévalóságnak is részese. A tanítványok ezt ismerték fel a Mesterben. Ez a felismerés segítette őket abban, hogy hitet tegyenek Jézus faggató kérdésére: ,,Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad."(Jn 6,68)
Húsvét ünnepén bennünket kérdez a Názáreti Jézus: Ti is el akartok menni? Nézz körül: sokan elfordultak, visszahúzódtak, bezárkoztak, körbefalazták magukat. Meggyérültek embertársainkkal a baráti találkozások. Meglazultak a személyi, baráti, családi kapcsolatok. Elfordultak attól a közösségtől is, mely Jézus tanítását hívatott hirdetni.

A keresztfán imádkozó Jézus megmutatja az ember számára a legértékesebbet: az Isten melletti megállást, az Istenben maradást. Ez az imádság indítja a római századost arra, hogy felismerő vallomást tegyen a keresztfa alatt: Ez az ember valóban igaz volt. (Lk.23, 46-47). Ez a leírás a nagypénteki tragédia vége, de a húsvéti diadal kezdete is. A lélek olyan mélységét mutatja föl Jézus imádsága, ahol Isten jelenvalósága ,,kitapintható". Ez az istengyermeki mivolt, a feltétel nélküli bizalom, a teljes odaadás, a hit és szeretet győzelme.
Jézus tanításának és egész működésének ez a központi gondolata: az ember Istentől kapott szellemi, lelki tálentumaival, mint Isten gyermeke hogyan tudja Isten ügyét szolgálni, hittel és szeretettel. Az ember életének értéke abban áll, hogy Istent megismeri és megmarad mellette úgy, ahogy Jézus tanította és példát mutatott. Ez a győzelem a halál felett.
Jézus tanítását nemcsak hirdetni kell, hanem e tanítás szerint élni, példáját követni. Törekedni kell az általa felállított mércére, az emberségre. Ebben segít az a szeretet, melyre tanított, melyről példát mutatott. Ez által találunk egymásra: családban és közösségben. Ne legyen ,,üres sziklasír" a mi életünk, hanem az örökkévaló szeretettel legyen teljes. Ez a húsvéti győzelem a nagypénteki gyász felett, az örékélet öröme a halál felett.
A szeretett Isten adjon áldott húsvéti ünnepet és vezessen tovább életútjainkon. Maradjon áldásával életünkön, és húsvéti örömünket szentelje meg.

Bálint Benczédi Ferenc
unitárius püspök

LOCSOLÓ VERSEK (NÉPIES)

Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
/Háromszék/

Cserebura nádikó,
Bújj elő te Nyuszikó!
Adjál tojást eleget,
Pirosat ám, de frisset!

E háznak kertjében van egy rózsatő
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő
Vizet öntök a fejére Szálljon áldás a kezére
Az Istentől kérem
Piros tojás a bérem
/Berencs, Zoboralja/

E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?

Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,
Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!
/Háromszék/

Én kis kertészlegény vagyok:
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?
/Háromszék/

Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy himestojást.

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért pirostojást kapok.
/Sárvásár/

Húsvét reggelén azon jár az eszem,
Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem.
Mert várnak a lányok, szép piros tojással,
Egy-két pohár borral és finom pánkóval.*
A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
És a pirostojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének.
/Nagypetri/


*Pánkó: fánk, fánkocska

Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.

Jó reggelt, angyalkánk!
Látjuk, már vártál ránk.
Eljöttünk, hogy meglocsoljunk,
ha mást nem, a torkunkat,
a jókedvnek könnyű pírja
borítsa el arcodat.
Szép vagy, szép vagy, mint egy angyal,
ne váljunk el hát haraggal,
beesett a hónunk alja:
elő a bort, nosza rajta!

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom

Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással

Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
/Bánffyhunyad/

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!

Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora.
Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk,
Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne!

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Szép lányokat kergetek,
Az én kölnim permetez.
Jó dolog a locsolás!
Ide a piros tojást!

Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Zöld erdőben jártam,
hol sok furcsa dolgot láttam.
Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan,
Annak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietős, s furcsa bár a világ,
Előttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ez tettem megfelelne eme szép leánynak.