A kereszt mindenkor kész és mindenütt vár reád. Meg nem szabadulhatsz tôle, akárhová futsz, mert akárhová mégy, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz. Tekints föl, tekints le, nézz kifelé, nézz befelé, mindenben keresztet találsz: és mindenütt béketűréssel kell lenned, ha belsô békében akarsz élni és az örök koronát megnyerni. Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön. Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod és szenvedned mégis kell. Ha egyik keresztet elveted, kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet. Azt hiszed, hogy elkerülöd, amit halandó soha el nem kerülhetett? Melyik szent volt e világon kereszt és küzdelem nélkül? Hiszen a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt csak egy óráig is szenvedés és fájdalom nélkül, amíg élt. ,,Szenvednie kellett -- úgymond -- Krisztusnak és halottaiból föltámadnia és úgy menni be dicsôségébe.'' (Lk 24,26) Miképp keresel te más utat, mint ezt a királyi utat, a szent kereszt útját? Krisztus teljes élete kereszt volt és kínlódás és te nyugalom és öröm után jársz? Csalódol, hidd el, csalódol, ha egyebet keresel bajoknál és szenvedéseknél; mert ez az egész halandó élet tele van nyomorúsággal és körös-körül keresztekkel megrakva. S minél magasabb fokra jutott valaki a lelki életben, annál nehezebb keresztekre akad gyakran, mert számkivetésének kínja a szeretettel jobban növekszik. Aki azonban ily sokféleképp szenved, még sincs vigasztaló enyhülés nélkül; mert érzi, hogy keresztje békés elviselésébôl a legszebb gyümölcs terem számára. Mert mikor ezt kész szívvel vállára veszi, a szorongatás terhe az isteni vigasztalás reményévé változik. És minél inkább megtörik a test a szenvedésben, annál jobban gyarapszik a lélek a belsô kegyelem által. Sôt néha a szenvedést és viszontagságot annyira megkedveli és mivel megszerette a hasonlatosságot Krisztus keresztjével, úgy megedzôdött, hogy nem is kíván fájdalom és háborúság nélkül élni; mert azt hiszi, hogy annál kedvesebb Isten elôtt, minél többet és súlyosabbat szenvedhet érette. Ez nem az ember ereje, hanem Krisztus kegyelme, mely oly nagyot bír és munkál a gyarló testben, hogy amitôl természet szerint iszonyodik és menekül, azt nagy buzgón megragadja és megszereti. Nem embertôl telik az ki, hogy a keresztet viselje, a keresztet szeresse, testével keményen bánjék és zabolára fogja, hogy a tiszteletet kerülje, a gyalázatot örömest tűrje, magát megvesse és a maga megvetését kívánja, mindenfelé kárt és csapást kiálljon s e világon semminemű szerencsét ne kívánjon. Ha magadra tekintesz, magadtól nincs ilyenre képességed. De ha az Úrban bízol, erôt kapsz az égbôl, és le bírod a világot és a testet gyôzni. (Kempis Tamás: Krisztus követése, 2:12)